Adamove jablká | Ádám almái

S kúpou vstupenky na predstavenie podporujete humanitárnu pomoc ľuďom postihnutým vojnou na Ukrajine. Na základe zmluvy č. 2022/024/ZOS001 poskytne Tanečné divadlo Ifjú Szivek svoj čistý príjem z tohto predstavenia, t.j. 80% z každého predaného lístka vo výške 5,60€ v prípade obyčajnej vstupenky a 11,20€ v prípade podporného lístka neziskovej organizácii Človek v ohrození v rámci verejnej zbierky s názvom „SOS Človek 2022/2023“, registrovým číslom verejnej zbierky 000-2022-019162, číslo spisu: SVS-OVS2-2022/019162-003, ktorá začala 10.03.2022 a končí 14.02.2023.

Realizačný tím | Realizációs csapat:

Hudba | Zeneszerző: Ján Cibula
Texty piesní | Zeneszöveg: Kristóf Melecsky
Kostýmy | Jelmeztervező: Lea Šáryová
Scéna | Díszlettervező: Anna Revická
Asistentka produkcie | Produkciós asszisztens: Katarína Csikmáková
Réžia | Rendező: Karol Rédli
Text | Szöveg: Anders Thomas Jensen
Maďarský text | Magyar szöveg: Krisztina Kovács
Slovenský preklad | Szlovák fordítás: Karol Rédli

Organizátor | Szervezet neve:

Divadelná platforma TREPP, Tanečné Divadlo Ifjú Szivek, O. Z. VoxAr | TREPP színházi platform, Ifjú Szivek Táncszínház, O. Z. VoxArt

Účinkujúci | Szereplők:

Ivan: Kristóf Melecsky
Adam: Fanni Hostomský
Khalid: Peter Kiss/Dániel Szebellai
Gunnar: Bence Hégli
Sarah: Eszter Katona
Dr. Kolberg, Poul Nordkap, Esben: Michal Noga
Holger, hudobník: Ján Cibula

Informácie k vysielaniu:

Prihlásiť sa na sledovanie záznamu predstavenia môžete v čase jeho trvania, pričom ho budete môcť sledovať od začiatku do konca.

PREMIÉRA: Farnosť Ivana Fjelsteda obýva bizarná komunita ľudí odsúdených na verejnoprospešné práce. Ivan sa so svojím optimizmom a neoblomnou vierou snaží „svoje ovečky“ udržať pokope, tak Gunnara, bývalého alkoholika a sexuálneho násilníka, ako aj Khalida, pakistanského vykrádača benzíniek. Sem prichádza neonacista Adam. Ivan ho víta: „Zlí ľudia neexistujú. Na také tu neveríme.“ 

Adamove meno po hebrejsky znamená אָדָם, teda človek.

Praotec ľudstva. Toto meno nie je vlastným menom: ale „adam“ = človek. Ako prototyp celého ľudského rodu, „adam“, Boží posledný, najvyššia bytosť na Zemi. Z tohto hľadiska v sebe „adam“ zahŕňa aj Evu: dva rody tvoria dokopy pojem ľudskej rasy. (1 MOJ 1:27; 2:23; 5:2) Tento človek si za cieľ svojej dvanásťtýždňovej verejnoprospešnej práce zvolí upečenie jablkového koláča. Postupne naráža na nové prekážky a preto jeho cieľ naberá nový smer… Postaviť sa na stranu zla proti dobru. Alebo na stranu racionality proti zaslepenosti? Za triezvy úsudok proti slepej dobrote? Bojujú spolu dva extrémizmy, dva radikálne ideológie. Hľadanie zmyslu života vedie cez rozpoznanie dobra a zla. „Nahý som vyšiel z lona svojej matky a nahý sa ta vrátim. Pán dal, Pán vzal, nech je Pánovo meno zvelebené!“ (JÓB, 1:21)

Közmunkára ítélt furcsa emberek közössége lakja Ivan Fjeldsted plébániáját. Ivan optimista világnézetével, s rendíthetetlen hitével igyekszik összetartani az itt lőket, így Gunnart, a valaha nőket erőszakoló lecsúszott alkoholistát és Khalidot, a pakisztáni származású benzinkútrablót. Ide érkezik meg a neonáci Adam. Ivan így üdvözli: „Gonosz emberek nem léteznek. Mi az ilyenekben nem hiszünk.”

Adam neve héberül אָדָם, vagyis ember. Az emberiség ősatyja.

Neve voltaképpen nem tulajdonnév: h. ‚ádám = ember. Hanem ádám, mint az emberi faj prototípusa, ‚ádám az Isten utolsó, legmagasabb rendű teremtménye a  földön. Ebben az értelemben ‚ádám magában foglalja ÉVÁt is: a kettő nem együtt teszi ki az ember fogalmát (1Móz 1,27; 2,23; 5,2). Ez az ember 12 hetes közmunkája küldetéséül azt választja, hogy süt egy almás pitét. Egyre több akadályba ütközik, de így célja is egyre másabb irányt vesz… Kiállni a gonosz mellett a jóval szemben. Vagy a racionalitás mellett az elvakultsággal szemben? A józanság mellett a jósággal szemben? Két extrémizmus, két nagyon eltérő és radikális világnézet csap össze. Az életcél keresése a rossz és a jó felismerésén keresztül vezet. „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” (JÓB, 1:21)