Premietané online

Tanečno-divadelná inscenácia

Premiéra
08.04.2014
Web podujatia
www.ifjuszivek.sk
Vysielanie
Pozerať môžete odkiaľkoľvek na svete.
Účinkujúci:

Tanečníci/ Tánckar
Klaudia Hajasová, Mária Horváthová, Zuzana Kassaiová, Anita Kovácsová, Ivett Oláh, Zsófi Varsányi, Ákos Botló, Gergely Botló, Gábor Gálik, Maximilian Linczenbold, Attila Oláh

Hudobníci/ Zenekar
Gergely Koncz – husle/ hegedű
Máté Hegedűs – husle/ hegedű
Endre Papp – viola/ brácsa
Balázs Domonkos – kontrabas/ nagybőgő

Spev/ Ének
Júlia Csiba

Realizačný tím:

Hudobná réžia/ Zenei szerkesztő
Dušan Hégli a hudobníci/ Hégli Dusan és a zenekar

Hudobný skladateľ/ Zeneszerző
Dániel Szabó

Kostým/ Jelmez
Edita Seifertová

Umelecký asistent/ Művészeti munkatárs
Zsófi Varsányi

Choreografia, réžia/ Rendező, koreográfus
Dušan Hégli


Informácie k vysielaniu:


Prihlásiť sa na sledovanie záznamu predstavenia môžete v čase jeho trvania, pričom ho budete môcť sledovať od začiatku do konca.

Slovenský divák azda prepáči Maďarskému umeleckému súboru používanie novotvaru. Vyvlastnenie je totiž právnický pojem, a s obsahom nášho programu nemá nič spoločné. Ale skúste si vytvoriť slovo na udalosť, počas ktorej niekoho zbavíte vlasti a pri tom aj veľkej časti majetku. To slovo prichádza samé od seba. Historické udalosti uplynulého storočia mnohokrát preukázali nefunkčnosť krátkodobo zdanlivo úspešných riešení formou segregácie. Napriek tomu sa po druhej svetovej vojne preukázala snaha riešiť nastávajúci problém s menšinami výmenou obyvateľstva, deportáciami a násilným presídľovaním.

Predstavenie spracováva tradičnú tanečnú a hudobnú kultúru Maďarov, dodnes žijúcich na území Slovenska. O živelných javoch hovorí na úrovni emócií a asociácií. Všetci sme produktom súhry rôznych kultúr, ideológií a príbehov. Napriek tomu v mnohých z nás žije nevysvetliteľná túžba strániť sa všetkého, čo je „iné“.

Výsledkom trvalej izolácie je však vylúčenie, nech už je reč o ktorejkoľvek oblasti života. Otázkou zostáva už len to, či vylučujeme alebo sami sa staneme vylúčenými.

„Hľa, aké je to jednoduché. Netreba nič viac, len si privlastniť materinský jazyk, a môže sa uskutočniť sen všetkých choreografov: divadlo. Lebo tento program je už divadlom, skutočným divadlom, aj keď by bolo ťažké pristihnúť v ňom všetky atribúty klasickej gréckej drámy, katarzia je prítomná. My diváci, v závislosti od temperamentu, vyberáme vreckovku, vysmrkáme sa, čistíme si okuliare – sám
som použil okuliare, aby som zakryl svoje emócie a dojatie.“
Géza Sebők: Vyvlastenie-seckojedno, Új Szó, 2013


A múlt század történelmi eseményei számtalanszor bizonyították, hogy a kirekesztés látszólag egyszerű megoldás, de a valóságban működésképtelen. Ennek ellenére voltak, akik a második világháború után ismételten felmerülő kisebbségi kérdést lakosságcsere, deportálás és kényszertelepítés útján próbálták rendezni. Szomorú és értelmetlen epizódja ez a történelemnek. Az előadás a ma is Szlovákia területén élő magyarság hagyományos tánc- és zenekultúráját dolgozza fel. Érzések és képzettársítások szintjén beszél zsigeri jelenségekről.

Mindannyian különböző kultúrák, ideológiák és történetek összjátékának termékei vagyunk, mégis sokakban él valamiféle megmagyarázhatatlan és irracionális igény az elhatárolódásra mindentől, ami „más”. Pedig a tartós elszigetelődés kirekesztettséget eredményez, legyen szó életünk bármely területéről. A kérdés ilyenkor már csak az, kirekesztők vagy kirekesztettek leszünk. A Hontalanítás alapmotívuma a kényszer. A lépéskényszer.

“Íme, ilyen egyszerű. Mindössze birtokba kell venni anyanyelvünket, és teljesülhet a néptánc- koreográfusok álma is: színházat csinálni. Mert ez a műsor már az, valódi színház, ha nem mutatható is ki a klasszikus görög színház minden ismérve, azért katarzis van. Mi, nézők vérmérsékletünktől függően titokban elővesszük zsebkendőnket, orrot fújunk, szemüvegünket tisztogatjuk – én a szemüveggel igyekeztem palástolni megdöbbenésem és meghatottságom.”
Sebők Géza: Hontalanítás-seckojedno, Új Szó, 2013